Bundás, a bátor kuvasz története
Bundás, a 6 éves, látássérült kuvasz nemcsak a látását vesztette el, hanem ezzel párhuzamosan mozgásszervi problémákkal is szembe kellett néznie. A gazdái aggódva fordultak segítségért, hiszen Bundás nehezen állt fel, hátulja bizonytalan volt, és mindkét hátsó lábát húzta.
A vakság hatalmas kihívást jelenthet egy állat életében. A megszokott környezet idegenné válik, az önbizalom megrendül, és a mozgás is bizonytalanná válhat. Mégis, Bundás esete 
emlékeztetett arra, hogy a vakság nem a világ vége. Az állatok számára a szaglás az egyik legfontosabb érzék, amely a látás kiesése után is biztos kapaszkodót nyújt számukra a világ megismerésében.
A rehabilitáció első és legfontosabb lépése az volt, hogy Bundás megismerje a rendelő minden zegét-zugát. Amikor már otthonosan mozgott, kezdődhetett a tényleges munka: passzív kimozgatásokkal és nyújtásokkal oldottuk az izommerevséget és nyitottuk a beszűkült ízületi mozgáspályákat, mindeközben pedig a késett reflexek javítására is koncentráltunk. Az instabil eszközökön végzett célzott gyakorlatok pedig segítettek megerősíteni a hátsó testfelet, javítottuk vele a koordinációt.
A haladást otthoni gyakorlatokkal is támogattuk. Javaslatomra a gazdik póráz segítségével tanították meg Bundásnak a telekhatárokat és a különböző akadályok felismerését. Ez a módszer lehetővé tette, hogy később magabiztosan és biztonságosan közlekedjen a portán, anélkül, hogy veszélybe kerülne. Fontos, a megtanítottak után, amennyire csak módunkban áll, nagy változtatásokat ne végezzünk látássérült kedvencünk környezetében, hiszen ő már emlékezetből, a megtanítottak alapján fog tudni közlekedni.
Bundás lenyűgöző kitartással küzdötte le a nehézségeket. Megmutatta, hogy egy kis türelemmel, szeretettel és az érzékszerveire támaszkodva a legnagyobb akadályokat is képes legyőzni. Az új perspektíva a gazdik számára is tanulságos volt: a vakság valóban nem a világ vége, hanem egy új út kezdete.
A videó elérhetősége: http://www.youtube.com/watch?v=DrHl0ApSWGk